Hogyan lettem Gerilla? 2. rész

Sorozatunk következő részében Szalma Zsuzska mutatkozik be. Zsuzska történetéből is láthatjuk, hogy egyrészről ezt a sportot soha sem késő elkezdeni és megszeretni, másrészről, hogy a mi csapatunkban szívesen fogadunk teljesen kezdőket is, akár felnőttek, akár gyerekek, hiszen a mi küldetésünk a hobbijégkorong népszerűsítése, tanítása.  Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Zsuzska a februári kezdés óta már elmaradhatatlan résztvevője edzéseinknek, sőt, meccsen is kipróbálhatta már magát! Lássuk, Ő hogyan lett Gerilla!

Az én történetem nem is olyan rég kezdődött… 2013 januárjának első hetében Csillával kitaláltuk, hogy munka után menjünk el korcsolyázni. A Jégpalotát választottuk, mert a Műjéggel ellentétben ott van palánk, amibe lehet kapaszkodni, lévén még életemben nem volt korcsolya a lábamon. Csilla jobb helyzetben volt, ő már akkor is tudott korizni. Ideálisnak tűnt a választás, béreltünk korit, és életemben először jégre léptem. Nem tudom szavakkal elmondani; hirtelen mindenféle érzés kerített a hatalmába: félelem (elesem, összetöröm magam), kíváncsiság, izgalom, hideg, sokan vannak, stb. Nagyon gyorsan eltelt az a másfél óra; ahogy levettük a korit, már tudtuk, holnapután ismét itt a helyünk. Meg akarok tanulni korizni!

Le is mentünk legközelebb is, amikor találkoztunk egy közös ismerősünkkel, Farkas Gábor Gabóval. Ő persze nem csak körbe-körbe korcsolyázott: „itt szoktunk hokizni a többiekkel“. Jól megörültünk egymásnak, beszélgettünk (Csillával még koriztak is körbe-körbe beszélgetés közben!) ennek eredményeképpen még azon a héten vasárnap hajnalban már ott voltunk a Tüskecsarnokban.*

Itt találkoztunk először a Gerillahokival. Akkor még gondolni sem mertük, hogy mi valaha is hokizni fogunk; olyan távol állt ez tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől. Én csak meg akartam állni biztos lábbal a jégen. Meg egy kicsit haladni is, és megállni elesés nélkül. Itt kezdődött a korcsolyatanulás… Nagyon jól éreztük magunkat az oktatás alatt, kicsit sem bántuk, hogy fel kellett kelni nagyon korán vasárnap reggel (6:45-kor már a Tüskénél voltunk). Az óra végén, mikor a „hokisok“ elkezdtek játszani, kérdésünkre korioktatónk, Krisztián elárulta, ha szeretnénk, folytatódhat az oktatás hétköznap, előre egyeztetett időpontban a Jégpalotában. Ezek után amikor csak volt szabadidőnk, korcsolyázni jártunk, már szinte eszement módon. Lassanként megérett az elhatározás: nincs mese, ha törik, ha szakad, hokizni fogunk!

Zsuzska

Elkezdtünk felszerelést vásárolni magunknak, mindeközben persze folyamatosan (ahogy időnk engedte) jártunk vasárnaponként Gerillahoki-korioktatásra, illetve Krisztiánhoz hétfőn és szerdán koriedzésre. Elég jól fejlődtünk, amikor is sajnálatos módon az egyik koriedzésen Csilla rosszul ért földet, és összetörte magát csúnyán. Egy világ omlott össze bennem, mikor kiderült: Csilla minimum 6 hétig jégpálya közelébe sem jöhet… Ebben az időben már túl voltunk az első igazi Gerillahoki-edzésünkön: Andris (hála érte azóta is) akkortájt indított teljesen kezdő hokis csoportot, ahova már mi is mehettünk megtanulni a jégkorong csínját-bínját. Éppen elindult a hokis pályafutásunk, amikor a jobbik felem „elhagyott“. Most hogyan tovább? Én szeretném ezt csinálni, de Csilla nélkül hogyan?

Győzött az akarás, az új hobbi szeretete, és folytattam tovább egyedül. Jó, ez nem teljesen igaz, mert ezek után már nem voltam egyedül. Akarva-akaratlan bekerültem egy közösségbe, ahol mindenki ugyanazt szereti, amit én, egy csapatként egy célért küzd. Sok remek emberrel ismerkedtem meg, és még több mindent tanultam. Erre nagyon jó lehetőség volt az edzőtábor, ahol együtt sírtunk, együtt nevettünk. Kiderült, még Szilárd is ember, időnként még „áldott jó szívét“ is fel lehetett fedezni a zord külső mögött.

Azóta sem csillapodott a lendület bennem, egyre jobban szeretem ezt a sportot. Ahogy csak időm engedi, minden edzésen ott vagyok, mert igazán jó kikapcsolódás (a szó szoros értelmében kikapcsol egy „rövid“ időre), remek testmozgás és persze nem utolsó sorban elmondhatatlan élmény ismét egy csapat részének lenni. Egy kicsit bánom, hogy csak ilyen későn kerültem közelebbi kapcsolatba a jégkoronggal, ezért próbálom minél szélesebb körben terjeszteni a gyerekek és persze a fölnőttek között is, milyen csodás dolog is a jég és a jégkorong szeretete.

*Itt jegyezném meg, sorsdöntő lett ez a beszélgetés… Köszi, Gabó!

Mit szólsz hozzá?

A következő HTML-kódokat is alkalmazhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>