A büdi cucc nem divat

Ez az írásunk nem feltétlenül a hokicucc “felhasználó” srácok, hanem inkább barátnőik, feleségeik, valamint a hokis lányok érdeklődésére tarthat számot, megírását is egyik kedves csapattársunk feleségének “te hogy tudod azt a szagot otthon elviselni???” (2 hokis cucc 38 négyzetméteren) kérdése inspirálta.

Tudjuk, hogy minél elviselhetetlenebb szagot áraszt a szerelés, annál menőbbnek számít a tulajdonosa, de nézzük át röviden, hogy ez miért is kockázatos hozzáállás. Mint tudjuk, a jégkorong egy olyan sport, melynek során egyáltalán nem izzadunk le a zoknink csücskéig, és nem tocsogunk benne másfél órát sem, sőt ezt elég ritkán is csináljuk… vagyis de. A cucc vizes lesz, még a koriból is facsarni lehet az izzadságot, és két nap múlva újra fel kell venni… a szaga meg egyre brutálisabb. De továbbmegyünk. A tartalma is.

Hogy miért? Ehhez egy kicsit át kell vennünk a biológiai alapokat. Először is, bőrünk, amire felvesszük a cuccot, nem steril. Számos baktérium- és gombafaj alkotja az ún. normál emberi bőrflórát, ezen mikroorganizmusok egy része a bőr felszínén, más részük a bőr felső rétegében, faggyúmirigyekben, stb. található; egy részük állandó lakó, betegséget nem okoz, más részük a napi tevékenységünk során a környezetből kerül ránk, ezek között akár betegséget okozók is lehetnek. Másodszor, ahogy már megállapítottuk, izzadunk. Az emberi izzadság egy részét a verejték alkotja, mely főként vizet és ásványi anyagokat, mikroelemeket tartalmaz; másik részét bizonyos mirigyek váladéka alkotja, melyek többségében a hónaljban és egyéb testhajlatokban találhatóak. Harmadrészt az enyhén savas kémhatású izzadságunk számos baktériumot elpusztít, ennek során tejsav szabadul fel, amely más baktériumok táplálékául szolgál, melyek anyagcseretermékként újabb szagos kémiai anyagokat termelnek. Beláthatjuk hát, hogy ez a nedvességből, feromonokból és baktérium anyagcseretermékekből álló egyveleg nem feltétlenül kell, hogy tartozéka legyen a felszerelésünknek.

Akkor szabaduljunk meg a kellemetlenségektől, de hogyan?

Először is, fordítsunk rá időt, hogy edzés után minden darabját a felszerelésnek akasszuk fel egy arra alkalmas segédeszközre (szobainas, akasztó) és szárítsuk meg fűtőtest mellett, vagy szabad levegőn, ideális esetben napon. A szárítás előtt befújhatjuk a belső felületeket valamilyen, a fent említett bakteriális tevékenység megállítását célzó készítménnyel, a nagyobb hatékonyság érdekében. Mi a kesztyűkhöz és a korcsolyához cipő szagtalanító spray-t használunk (alaposan meg kell nézni az összetételét, az alkoholt és más fertőtlenítő komponenst tartalmazóak a hatékonyak), a többi felszereléshez egy bizonyos aldehid és alkohol tartalmú felületfertőtlenítő szert. Természetesen más termékkel is kiváló hatást lehet elérni, hokis boltokban is számos termék kapható, a lényeg a bomlástermékükkel szagot okozó baktériumok gyérítése, és a felszerelés szárítása, hogy az előbbiek életfeltételeit még kedvezőtlenebbé tegyük. A textilfrissítő, lábillatosító termékek nem alkalmasak a célra, hiszen csak jobb illatot eredményeznek. Azokat a felszerelés elemeket, amelyek vagy közvetlen a bőrrel érintkeznek, vagy az átázásnak jobban ki vannak téve (aláöltöző, szuszpenzorsort, zokni, mez), mossuk rendszeresen, lehetőség szerint sportmosószerrel, semleges illatú, vagy szenzitív öblítőszerrel, esetleg öblítő helyett almaecettel.

Szezononként 1-2 alkalommal mossuk is ki a mosógépbe tehető felszerelést. A sípcsontvédő és a sisak kivételével erre minden elem alkalmas (a sípcsontvédők nagy részének a bélése kivehető és mosható, a műanyag belső részét kézzel kell mosni). Ha nincs kedvünk több adagban mosni, vagy nincs szárítógépünk, 2 teljes felszerelés befér a most divatos önkiszolgáló mosodák legnagyobb készülékébe. Praktikusan, a szerelés kímélete érdekében, mosózsákban vagy párnahuzatba helyezve tudjuk a gépbe tenni a holmikat, és közepes hőmérsékleten szinte szárazra is száradnak anélkül, hogy megsérülnének. Mi a kesztyűket gyakrabban szoktuk mosni és szárítani. Jó szolgálatot tehet a már nagyon szagos szerelés fertőtlenítéséhez az almaecet, ebben lehet néhány órát (mi az edzőmezeket 1 éjszakán át szoktuk) áztatni (1-2 dl/mosás), majd utána jöhet a szokásos mosás.

A korcsolyát is mindig tegyük ki száradni, élvédő nélkül. Vegyük ki a talpbetétjét is, alatta töröljük szárazra a műanyag talpat és a szegecseket, csavarokat is.

Felszerelésünk darabjai nem olcsók, így vélhetően sokáig szeretnénk azokat használni. A rendszeres tisztán tartással, javítással, aláöltöző használatával kímélhetjük őket. Lehet hogy így nem lesz orrfacsaróan, vagy könnyfakasztóan ádáz illatunk, de megúszhatunk pár kellemetlenséget, sokan érzékenyek ugyanis bizonyos természetes vegyi anyagokra, penészgombákra, melyek tisztán tartás nélkül remekül eléldegélhetnek a szerelésben, és kellemetlen ekcémás tüneteket okozhatnak, a korcsolyában lakó gombák akár bőr- vagy körömgombásodást is (a hányingeren kívül).

Törődjünk bele, ez esetben a büdi cucc nem divat!

Bélyegkép: chicagonow.com

Címkék:  

1 komment ehhez: A büdi cucc nem divat

  • Legar  aszongya:

    Egyetértek az írottakkal, pl. Az alkohol jótékony hatását igazolja, hogy a jégkorongozó belseje egyáltalán nem büdös!

Mit szólsz hozzá?

A következő HTML-kódokat is alkalmazhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>